KomĂĄromi Katalin
Lassan tĂz Ă©ve Ă©lek Szeged vĂĄrosĂĄban, Ă©s elmondhatom, hogy megtalĂĄltam a helyem a csalĂĄdomban, a munkĂĄmban, a szƱkebb Ă©s tĂĄgabb környezetemben.
HosszĂș utat jĂĄrtam be, Ă©s hiszem, hogy minden egyes mĂ©rföldkĆ, akadĂĄly segĂtett, hogy megismerjem önmagamat, lehetĆsĂ©geimet Ă©s korlĂĄtaimat, valamint megtalĂĄljam azokat a szĂntereket, kapukat, amelyeken keresztĂŒl segĂteni tudok a hozzĂĄm fordulĂłknak.
Gyermek- Ă©s IfjĂșsĂĄgpszichiĂĄtria osztĂĄlyon dolgozom, a munkĂĄm sorĂĄn nap mint nap szembesĂŒlök a csalĂĄdok, gyermekek, fiatalok nehĂ©zsĂ©geivel, magukra-maradottsĂĄgĂĄval.
Hiszem, hogy mindannyiunknak feladata a lehetĆ legtöbbet tenni a körĂŒlötte lĂ©vĆkĂ©rt, legyen nyugdĂjas nĂ©ni a szomszĂ©dban, postai alkalmazott, boltos, orvos vagy tanĂtĂł.
MentĂĄlhigiĂ©nĂ©s szakemberkĂ©nt az emberi kapcsolatokra, mint rejtett erĆforrĂĄsokra szeretnĂ©k Ă©pĂteni, megtanulni Ă©s tanĂtani Ășjra, amit elĆdeink jĂłl tudtak : az egymĂĄs felĂ© odafordulĂĄst.